Charles Wes­ley, 1740 (Jesus, Lo­ver of My Soul). An­na Pi­ros­ka Will­iams, 1975 ().

Hogy Charles Wesley milyen gyorsan, céltudatosan és magabiztosan tudott énekszövegeket írni, jól illusztrálja a következő epizód, amelyből meglátszik az is, hogyan viszonyult nem mindig pozitív beállítottságú hallgatóságához. Egy alkalommal egy dél-angliai városban hirdette az evangéliumot, mégpedig a tengeri kikötőben, ahol keresett hallgatósága, a bűnösök gyülekezete helyben volt…Néhány suhanc azzal szórakozott, hogy duhajkodtak és csúnya szövegű nótákat gajdoltak. Charles a végén odafordult hozzájuk és ezt mondta: A dallam tetszik, de a szöveg nem. Gyertek vissza délutánra, és addigra írok másik szöveget, amit együtt énekelhetünk.— A suhancok elfogadták a meghívást—hogy folytathassák a gúnyolódást. Vissza is jöttek, Charles kész volt az énekkel—és a suhancok közül többen megtértek!

Egy másik alkalommal kicsit másképp alakult a hallgatósággal való boldogulása. A kikötői legényeknél ádázabb ellenségnek bizonyultak bizonyos írországi elemek, akik nem jó szemmel néztek a megtérést hirdető vándorprédikátorra. Charles-nak nem előszörre forgott veszélyben az élete! Egy alkalommal kénytelen volt bemenekülni üldözői elől egy házba, ahol a gazdasszony azzal próbálta elterelni figyelmüket, hogy a társaságot jól tartotta enni- és innivalóval. Közben a hittérítő Charles-t kiküldte a kert végében lévő tejeskamrába, hogy ott húzza meg magát egy ideig. Míg üldözői szíves örömest a harapnivalónak szentelték figyelmüket, a gazdasszony kiment, és azt az utasítást adta Charles-nak, hogy a tejeskamrából másszon ki a hátsó ablakon a patakparton növő bokrok közé. Ott, a bokrok védelmében meghúzódva és jól hallva üldözői kereső csörtetését, vetette papírra a következő éneket.

Aberystwyth (Par­ry) Jo­seph Pa­rry, 1876 (🔊 pdf nwc).