Kéréseink az Úr előtt
Sűrűn feltárjuk itt,
De látjuk-e a sok nyomort,
Félárvák könnyeit?

Ne várja balgán, könnyelműn
Az ég áldásait,
Ki látja társa nyomorát,
De rá se hederít.

Megindul szívünk másokon,
Vagy jéghideg marad?
Segítségért ki könyörög,
Szíve, keze mit ad?

A Mindenható joggal vár,
Hogy utain járjunk,
Mit Véle tennénk szívesen,
Mással is úgy bánjunk.

Az Úr Jézus e földön járt,
Mindenkit fogadott,
Ha hittel bárki hozzá jött,
Hiába az nem volt.

Csodát úgy tenni nem tudunk,
Mint egykor Jézusunk,
De példát hagyott minekünk,
Szeressünk, mint Urunk.

De legfőbb dolgunk ez legyen:
Vessük a jó magot,
Tanítsuk, óvjuk, vezessük,
Kit Isten ránk bízott.

És áldja Ő meg gazdagon,
Mit másokért teszünk,
Hogy dicsőítsék szent nevét,
Dicsérjék Istenünk.