A nagy Isten bölcsessége
Mindent oly jól alkotott,
Teremtőnknek kedvessége
Nekünk mindent megadott.
Éden kertben Ádám, Éva
Jó gyümölcsből ehetett,
Alkonyatkor napról napra
Velük járt a Szeretet.

Ám az ember balga módra
Kísértőre hallgatott,
Inkább hajlott kígyó-szóra—
Vétkezett, és elbukott.
Életfához az út zárva—
Arra menni nem lehet!
Bűnös lénynek nincs javára:
Útjuk állta Szeretet.

Éden kertjén kívül élni
Nem volt könnyű, nem volt jó.
Törvényeim megtartsátok!
Hangzott az isteni szó.
Bűnadósság súlyos terhét
Elhordozni ki fogja?
Örök békét létre hozni
Csak a Megváltó tudta!

Szent karácsony éjszakáján
Angyalszózat hallatszott:
Mély sötétség bús óráján
Isten küldött Megváltót.
Bethlehem kis jászolában
Anya pólyál gyermeket,
Isten-küldte szent Fiúban
Testté lett a Szeretet!

Ám mit ér a karácsonyfa,
Csillagszóró, éneklés?
Ellobban a gyertya lángja,
Véget ér az ünneplés.
Halld, ó halld meg Jézus hangját:
Jött, hogy adjon életet.
Higgy hát Benne, szíved add át!
S benned él a Szeretet.