Ó, Grönland jégvilága! Ó, Ceylon illata!
Afrika ősi kincse, gyémántja, aranya!
A pompa álma, csábja sok embert elvakít—
Ha látják, se kívánják a menny áldásait.

Oly szép a föld sok tája, oly gazdag távlata!
De át- meg általjárja a versengés zaja.
Hát mindhiába adta Isten a sok-sok jót?
Az ember csak elrontja, oly megátalkodott!

Ám földünk minden népe értelmet, célt keres:
Az élet bajra bajt hoz, és szívük oly üres!
A kincsek útját járják, de lelkük mást kíván.
A szívük mélyén sejtik: jobb út is van talán.

Ki úgy érzi: hiába a sok-sok küzdelem,
Ki bűnét szívből bánja, van annak kegyelem!
Mert Jézus meghalt érted, új életed lehet!
Csak fordulj hozzá hittel—és meggyógyul szíved!

Ha ismered, ó, hirdesd a menny üzenetét:
Isten nekünk ígéri bocsánat békéjét!
Ha Te már megtaláltad, mondd másnak is a hírt:
Hogy Jézus hívja, várja—nem kell más, csak a hit!

Egyszerre egy-egy lélek talál majd így haza,
Egyenként hív el Jézus, szólít meg Ő maga!
Országa bővül, terjed, míg értünk visszajön,
Az Ő uralkodása dicsőség és öröm!