Megmentő, nagy-nagy Irgalom,
Nem érdemlem—ezt jól tudom!
A bűn halálba kergetett—
Ki nyújt ettől rejtekhelyet?
Az ég Urát én támadtam,
Magamtól eltaszítottam—
Á, mit nekem a kegyelem!
Rejtekhely? Minek az nekem?

Sűrű sötétség vett körül,
Ellenkezés töltött belül.
Bűn útját jónak gondoltam,
Rejtekhellyel nem bajlódtam.
De volt, ki látott jól, nagyon,
S utam elállta Irgalom—
Elővett nagy-nagy félelem:
Most hol legyen rejtekhelyem?

Tudtam, ítélet vár reám—
A Törvény még segít talán…?
Zord arca ám csak rám meredt—
Itt nem találsz rejtekhelyet!
Most égi hangot hallottam:
Jöjj!—hívott engem Irgalom,
Ki megmutatta énnekem:
Krisztus az én rejtekhelyem!

A bűn súlyát, ítéletét
Vállalta Ő az emberért,
Másként pokolba süllyedünk—
De íme, lett rejtekhelyünk!
E földi néhány év lejár,
S reám a mennynek üdve vár:
Úr Jézus, Te lettél nekem
Áldott, biztos rejtekhelyem!