Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, amellyel Isten vígasztal minket. Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.@2 Korinthus 1:3-5
portré
Anna P. Williams (1946-)

Charles Wesley, 1740 (Jesus, Lover of My Soul). Anna Piroska Williams, 1975 ().

Hogy Charles Wesley milyen gyorsan, céltudatosan és magabiztosan tudott énekszövegeket írni, jól illusztrálja a következő epizód, amelyből meglátszik az is, hogyan viszonyult nem mindig pozitív beállítottságú hallgatóságához. Egy alkalommal egy dél-angliai városban hirdette az evangéliumot, mégpedig a tengeri kikötőben, ahol keresett hallgatósága, a bűnösök gyülekezete helyben volt…Néhány suhanc azzal szórakozott, hogy duhajkodtak és csúnya szövegű nótákat gajdoltak. Charles a végén odafordult hozzájuk és ezt mondta: A dallam tetszik, de a szöveg nem. Gyertek vissza délutánra, és addigra írok másik szöveget, amit együtt énekelhetünk. – A suhancok elfogadták a meghívást – hogy folytathassák a gúnyolódást. Vissza is jöttek, Charles kész volt az énekkel – és a suhancok közül többen megtértek!

Egy másik alkalommal kicsit másképp alakult a hallgatósággal való boldogulása. A kikötői legényeknél ádázabb ellenségnek bizonyultak bizonyos írországi elemek, akik nem jó szemmel néztek a megtérést hirdető vándorprédikátorra. Charles-nak nem előszörre forgott veszélyben az élete! Egy alkalommal kénytelen volt bemenekülni üldözői elől egy házba, ahol a gazdasszony azzal próbálta elterelni figyelmüket, hogy a társaságot jól tartotta enni- és innivalóval. Közben a hittérítő Charles-t kiküldte a kert végében lévő tejeskamrába, hogy ott húzza meg magát egy ideig. Míg üldözői szíves örömest a harapnivalónak szentelték figyelmüket, a gazdasszony kiment, és azt az utasítást adta Charles-nak, hogy a tejeskamrából másszon ki a hátsó ablakon a patakparton növő bokrok közé. Ott, a bokrok védelmében meghúzódva és jól hallva üldözői kereső csörtetését, vetette papírra a következő éneket.

Aberystwyth (Parry) Joseph Parry, 1876 (🔊 pdf nwc).

portré
Charles Wesley (1707-1788)

Jézus, lelkem szerelme,
Hadd meneküljek Hozzád!
Míg zúg vihara ereje,
Ádáz hullám hogyha bánt.
Védj meg, rejts el, Megváltóm!
Hisz’ éltem csak küzdelem!
Vezéreljed hithajóm,
Míg majd mennybe érkezem!

Csak Hozzád fordulhatok,
Te vagy minden támaszom.
Ne hagyj el, mert meghalok,
Egyetlen Vígasztalóm!
Benned bízom teljesen,
Lelkem elvész egymaga;
Védje védtelen fejem
Szárnyad védő árnyéka!

Szívem csak Téged kíván,
Benned mindent megtalál,
Gyógyító kezed nyomán
Béna, s halott talpra áll.
Szent, igaz a Te Neved,
Saját igazságom nincs.
Reám adta jellemed,
Új öltönyöm drága kincs.

Kegyelmed bőven árad,
Elfedi minden bűnöm,
Nyomán gyógyulás fakad,
Hadd tisztítsa meg bensőm.
Éleforrás csak Te vagy,
Hadd merüljek el beléd,
Szívem mélyén hogyha vagy,
Már enyém az öröklét.