Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.@Lukács 18:16
portré
Anna P. Williams (1946-)

Julia Gill, 1864 (The Master Has Come over Jordan). Anna Piroska Williams, 2015 ().

A fordító megjegyzése: Ez a történet Hannáról és gyermekeiről nincsen benne a Bibliában, de egy ötletes elképzelése annak, milyen lehetett egy édesanya számára, hogy gyermekeit – valószínűleg gyalogszerrrel – Jézushoz vigye, áldását kérve rájuk. Bátorítás ez minden mai édesanyának is, hogy hozzák gyermekeiket a Megváltóhoz.

A komponista, William B. Bradbury nagyon szívén viselte a gyermekek ügyét, hogy megismerjék az Úr Jézust. Ezzel a szándékkal és bátorítással adom én is tovább – a mai édesanyáknak. - Érdekes elolvasni az alábbi rövid levelet az énekre komponált dallammal kapcsolatban. A levél Konstantinápolyból lett címezve New Yorkba. Csatlakozom a levélben kifejezett kérelem lelkületéhez.

Kivonat egy levélből, amelyet William Goodell írt Konstantinápolyból New York-ba, egy ottani lelkésznek, Dr. Prime-nak (1864-ben):

Egy szívességre szeretném megkérni Önt, mégpedig arra, hogy beszéljen William Bradbury-vel, a komponistával, Izráel édes ajkú énekesével és kérje meg, hogy komponáljon egy szép dallamot arra a költményre, hogy Itt a Mester a Jordánon túlról. A dallam legyen egyszerű, olyan, amit a közönség könnyen és gyorsan megtanulhat, hogy a világ minden hívő édesanyja első hallásra elsajátítsa. Mi pedig imádkozni fogunk, hogy Bradbury testvér legyen ott, ahol János volt az Úr napján – nem száműzetésben, hanem Lélekben (Jelenések 1:9-10), és az Úr segítsen neki, hogy olyan dallamot tudjon kigondolni, amelyet majd minden országban, minden nyelven énekelnek, nemcsak a századfordulóig, hanem azután is, még nagyon sokáig.

The Golden Censer, 1864, 28. o.

Cayman, William B. Bradbury, 1864 (🔊 pdf nwc).

portrait
William B. Bradbury (1816-1868)

Itt a Mester a Jordánon túlról!
Szólt Hanna nagy izgatottan,
Egyre gyógyítja, áldja a népet,
Mind, ki Őhozzá közel van.
Én is elviszem kisgyermekimet,
Andrist, Mártuskát, Jánoskát,
Karon hordom majd kicsike Sárát,
Jézus áldását megkapják!

Hanna férje, jó Énók ám így szólt:
Átgondoltad, hogy mit vállalsz?
Tudom, szeretet indított erre,
És hogy szívből jót akarsz.
Hogyha betegség gyötörné őket,
Láz, vagy másféle baj vagy veszély,
Akkor feltétlen megértenélek,
Hogy ily terhes, nagy útra kélj.

Ne, ne, Énók, ne gátoljál, kérlek!
A szívem, ó, oly gondterhelt!
Tudom, Jézushoz ha odaérek,
Ő majd elveszi terhemet!
Keze áldón megnyugszik majd rajtuk.
És ó, mily nagy lesz az az öröm!
Aztán bármit is hozzon az élet,
Velük lesz Jézus örökkön!

Útnak indult hát négy gyermekével
Az eltökélt édesanya,
Andris mellette futott serényen,
Mártus Jánoska kezét fogta.
Az Úr Jézus valahol középen,
Oly sok ember csüngött szaván.
Sokan várták, hogy érintse őket,
Hogy meggyógyulnak szava nyomán.

Péter rosszalló szóval kiáltott:
Ne jöjj ide gyerekekkel!
Hisz a Mesternek oly sok a dolga,
Tanítani, gyógyítani kell!

Ám de Jézus most Pétert feddé meg:
Engedd hozzám a gyermekeket!
Aztán karjára vette kis Sárát,
Mártus ölében ülhetett!

És a szív, melyet oly sok gond terhelt,
Most egyszerre megkönnyebbült,
Jézus áldását hallva és látva
Hanna arcára fény derült!
Ilyeneké az Isten országa!
Így szólt Jézus a gyermekekről.
Szíve legmélyén érezte Hanna,
Erőt bőven kap ő is ebből!