Isten nevét dicsérd, szívem,
Mert kedves néki énekem
Minden új nap friss hajnalán,
S Őt áldom a nap alkonyán.

Déli imám vedd kedvesen,
Téged kereslek szívesen!
Dicséret, hálaáldozat
Mind egy-egy áldott pillanat.

A munka terhe bár nehéz:
A hálás szív pihenni kész.
Míg testem kurtán megpihen,
Könnyítsen hála terhemen!

Áldás legyen e perceken,
Mit Istennek készségesen
A munkám közben átadok,
Hű szívvel néki áldozok.

A munkahely így templomom,
Bárhol is töltöm a napom—
Megszentelt, áldott környezet:
Az Úrral minden hely lehet.

Nézd, ott fenn fut a szorgos Nap,
S már megtette a fél utat.
Sem meg nem áll, sem el nem tér—
Ó, ember—mint ő—, hűen élj!

Mióta fölkelt keleten,
Ha szent törvényed megszegtem,
Vedd újra kézbe, s Te urald,
Utamból mi mára marad!

Míg még tart röpke életem,
Kegyelmeddel, ó, légy velem!
Világos lesz így alkonyom,
És nálad lesz örök honom.