Ha néznéd Isten tetteit,
Kezének csodás műveit,
Kisérd a tengerészeket,
Figyeld meg hős küzdelmüket!
Elhagyják földük, otthonuk,
Hajózva végzik munkájuk.
Vihar ha támad tengeren,
A szívük tölti félelem.

Gigászi, nagy hullámhegyek,
Aztán ijesztő mélységek…
Szilárdan állni nem lehet,
Dülöngélnek, mint részegek.
Oly messze van a szárazföld,
Utolsó óránk már ütött!—
A hangos jajt Isten hallja,
A bősz vihart elnémítja.

A szélvihar lecsendesül,
Tajtékzó tenger szelidül,
Az ég derült, s a kis hajód
A parthoz ér, mi célja volt.
Ó, emberek, tanuljatok,
Az Úrban bátran bízzatok!
Kegyelme az, mi megsegít,
Megkapja jutalmát a hit.

Ő bármi bajból megmenthet,
Csodákat értünk megtehet.
Hirdessétek nagy tetteit,
Bölcsen kigondolt terveit.
Most hálás szívvel jöjjetek,
Dicső az Úr! Ezt zengjétek!
Hálával áldjátok nevét,
És zengjétek dicséretét!