Halld az égi szózatot: Ó, míly, ó míly boldogok,
Kik az Úrban halnak meg, bútól-bajtól szabadok!
Jézus lett a nyugalmuk—szól a Lélek, szól a Szent—
Mérhetetlen jutalmuk—mindennél többet jelent!

Jézus már előrement, készített helyet nekik.
Telt kalászként tartja meg, mennyben őrzi tetteik.
Kegyelemből, hit által békülünk meg Istennel.
Halljuk meg a hívó szót, s gyermekévé fölemel!

M’ért sajnálkoznánk tehát, ha testvér elköltözik?
Ezt nem érti a világ, e reményt nem ismerik!
Sirunk bár, mi, halandók: Ó, jaj! Nézd, társunk halott!
Így látják az angyalok: Nézd, új életet kapott!

Üdvözlik a jövevényt. Angyalkar fogadja őt.
Tudják, várja Szeretet, Leteszik a trón előtt!
Jézus szól, ajkán mosoly: Jól van, jó és hű szolgám!
Lépj be, vedd át koronád—sokra bízlak ezután!

Tedd hát, rád mi bízatott, használd jól tálentumod!
Őrizzed meg hitedet, jól végezzed futásod!
Eljön Isten országa! Megszólal a harsona!
Végre itt az Úr Napja, Istenünknek uralma!